A lazachús különösen egészséges

A halételek rendszeres fogyasztása kifejezetten szívvédő hatású, de a lazachús különös színét adó festékanyagról most azt is kimutatták, hogy védi a géneket hordozó DNS-t.

Sok tapasztalat és számos vizsgálat igazolta, hogy a halhús véd a koszorúér-betegség ellen, és jelentősen késlelteti az érelmeszesedés kifejlődését. E kedvező hatás titka a halban lévő többszörösen telítetlen zsírsavakban rejlik. Ilyen szempontból a zsíros tengeri halak fogyasztása a legkedvezőbb. Az omega-3 zsírsavak bőséges fogyasztásáról néhány éve bizonyították be, hogy a leggyakoribb és legveszélyesebb szívritmuszavar, a pitvarremegés is sokkal ritkább azoknál, akiknél minden héten akár többször is halétel kerül az asztalra, lehetőleg főve vagy grillezve.

A lazac, a királyrák vagy a homár az astaxantin nevű anyagtól rózsaszínű. Egy négy évvel ezelőtti vizsgálat során kiderült, hogy az astaxantin adagolásával jelentősen csökkenthető az egyik gyulladásjelző fehérje mennyisége a vérben. A laboratóriumi változás azt tükrözte, hogy azoknak, akik megfelelő mennyiségben kapták a természetes festékanyagot, kisebb az esélyük az infarktusra, mint a többieknek.

Az új tanulmányban egészséges fiatal nők fogyasztottak heteken keresztül astaxantint. A kutatók itt is nézték a gyulladást jelző fehérje szintjét a vérükben, de emellett egész sor olyan biológiai anyag mennyiségét is meghatározták, amelyek a DNS károsodására utalhatnak. Az astaxantin hatására az immunrendszer aktivitása kifejezetten megnövekedett, a gyulladást jelző anyagok mennyisége csökkent, és az örökítőanyag károsodására utaló laboratóriumi eltérések is visszafejlődtek.

A genetikai állományt a szervezetben megjelenő veszélyes anyagok, a szabad gyökök károsítják. Az astaxantin azonban rendkívül erélyes ellenanyagként szolgál az oxidáló szabad gyökökkel szemben. Különösen a vad lazac húsa tartalmaz sokat a festékanyagból.

A kutatók szerint a DNS védelme szempontjából az astaxantin 550-szer hatékonyabb, mint a sokak által szedett E-vitamin.
A vizsgálat eredményei a Nutrition and Metabolism szakfolyóiratban jelentek meg.